Idegesen doboltam ujjaimmal az asztal sarkán, nehéz évek elé néztem. Alig pár napja fedezett fel Tökfej menedzsere, Scott, de nekem már a debütáló albumon kell dolgoznom. Pár nap alatt a telefonom kontakt listája felcsúszott huszonötről kétszázötvenre, és persze ez még csak a kezdet volt. Ki kellett valamit sürgősen találni, hogy miért kerültem én ide, pont Scooterhez, aki hozzá illően azonnal ki is talált valamit. Valami mesefélét, ami félig igaz is volt, csak a másik fele nagyon távol állt a valóságtól. Ugyanis én, mint szereplő - ráadásul fő - nem emlékszem olyanra, hogy Justin Bieber talált volna rám, arra meg főleg nem, hogy mindent átkutatott értem. Viszont Scott ezt akarta, én pedig lenyeltem, tudomásul vettem, hogy ebbe bizony nem szólhatok bele. Alapjáraton Scooter nagyon jó fej és humoros, de azért ha szigorról van szó, akkor nem kímél.
- Tudom, késtem - nyílt ki a stúdió ajtaja. - Igen, hallottam arról, hogy leszerződött és nem, nem leszek a pasid - nézett komolyan rám.
- Eszembe se jutott ilyen..
- Madison, Ő Justin. Justin, Ő Madison - tudta le gyorsan a bemutatást telefonját nyomkodva. - Mindjárt mehetünk a fellépésedre, csak elsőnek Madisonnak intézek holnapra egy fotózást - hadarta el.
- Ráérsz, nem sietek sehova. A rajongók úgyis imádnak - vonta meg hanyagul a vállát.
- Csajszi, holnap Tökfejjel mész fotózásra, én nem érek rá - közölte menedzserünk.
Időm sem volt reagálni a dologra, olyan gyorsnak kellett lennünk. Szóval igen, valahogy így ismertem meg a nap folyamán a riválisom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése